Hogy találtad ki az új album címét?

Pink: Több ok miatt lett Try This. Úgy voltam vele, hogy ez elég provokatív, meg az is benne van, hogy "állj a saját lábadra, tedd, amiben hiszel, küzdj azért, amit el akarsz érni!" Egyébként utálok címet adni a lemezeimnek!

 Szórakoztatóbb volt elkészíteni ezt a korongot, mint a korábbiakat?

Pink: Mindegyik lemez készítése más és más élményt jelent. A legelsô albumnál még arról szólt a történet, hogy utazgattunk szerteszéjjel az országban, és próbáltuk "eladni a portékánkat" rádióknak stb. Fiatal voltam és kíváncsi, s nem akartam a McDonald'snál melózni. A második lemeznél már több pénzem és lehetôségem volt.

 Milyen érzés, ha ma belehallgatsz a Can't Take Me Home-ba?

Pink: Olyan, mintha egy mókus vinnyogna a lemezen! Annyival magasabb volt a hangom. Néhány dalt 16 évesen írtam, ezért olyan, mintha visszautaznék az idôben?

 Sokan mondják, hogy a Missundaztood a legszemélyesebb albumod...

Pink: Ez így is van! De érzelmileg nagyon felkavart, hogy két évig minden éjjel elénekeltem a Family Portrait címu˝ dalt. Az viszont jó, hogy sok emberrel megoszthattam a fájdalmamat. A Try Thisen is vannak személyes ihletésu˝ számok, ám a dalszövegek kevésbé komolyak. . .

 Linda Perryvel a 4 Non Blondesból és Tim Armstronggal, a Rancid frontemberével is együttdolgoztatok... . .

 Pink: Lindával már korábban is sokat melóztunk, összeszokott csapat vagyunk, Tim pedig új zenei irányokat mutatott, frissebb lett tôle a produkció. Eredetileg egy Transplants (a csapatot Tim Armstrong, Rob Aston és Travis Barker, a Blink 182 dobosa alkotja - a szerk.) klipforgatásra mentem, amikor beugrottam Timhez, aki épp valamilyen zenén dolgozott. Éreztem, hogy mu˝ködni fog a dolog. Elkísértem ôket turnéra is. . . .

 Milyen volt együtt élni ezekkel az arcokkal a turnébuszon? . .

Pink: Mindig pasik vettek körül, szóval otthon éreztem magam. A srácok fölállították a dobot a busz folyosóján, és hozták a gitárokat is - nagyon komoly volt! Tudtam, hogy ez valami teljesen más! Ha kiveszed a Trouble-ból vagy a Save My Life-ból a vokált, akkor csak a motorzúgást fogod hallani... . .

 Mesélj egy kicsit az elsô kislemezdalról, a Trouble-ról! . .

Pink: Ez egy tipikus balhés nóta, már a címbôl is kiderül. Általában egy adott témáról írok, de ez általánosságban szól arról, hogy milyen az, ha valaki zu˝rös egyéniség, és folyton bajt okoz. . .

 Mi a helyzet a klippel? . .

Pink: A vadnyugati környezet számomra tökéletesen kifejezi ezt a balhés légkört. Ha ott valakit nem kedvelsz, akkor lelövöd, vagy elkötöd a lovát. Sok metafora van benne, például: a város neve, Sharktown (Cápaváros); aztán a lovak ki vannak kötve, én pedig elengedem ôket. . .

 Téged látni a kaszkadôrjelenetekben? . .

Pink: Igen! Mivel már tíz éve nem lovagoltam, több sérülést szereztem, zúzódások, ficamok, plusz a hôség - egyszóval király volt! 

 Az Unwind címu˝ dalban azonosulsz Janis Joplinnal... . .

Pink: Eredetileg róla akartam írni, de amikor elolvastam a dalszöveget, rájöttem, hogy ez én vagyok! Egyébként is imádom a '60-as, '70-es, '80 évek zenéjét. Apám folyton Bob Dylant és John Denvert, míg anyám Aretha Franklint hallgatott. Persze a tesóm ízlése is hatott rám, aki Guns 'N' Rosest, Beastie Boyst nyomat egész nap. . .

 Milyen zenéket hallgatsz vagy énekelsz, hogy felpörögj, mielôtt színpadra lépsz? . .

Pink: Nyugis zenéket, például Jack Johnsont. Meggyújtok egy gyertyát, amíg megcsinálom a sminkem, és teljesen ellazulok. A kedvencem mégis a Joey a Concrete Blonde-tól. Mindig ez szól, mielôtt felmegyek a színpadra, és hallom, ahogy a közönség énekli. Ez indítja be a bulit...