Alicia Moore 1979. szeptember 8-án a
pennsylvaniai Doylestown-ban született. Egyetlen fehér kislányként szerepelt egy
fekete gospelkórusban, énekelt punk együttesekben, majd 16 évesen egy
tehetségkutató versenyen fedezték fel tudását. Hamarosan lemezszerződést kötött
vele a LaFace Records, mely BabyFace és L. A. Reid R&B kiadója.
Debütáló lemezén a "Can't Take Me Home"-on, mely az Egyesült Államokban
kétszeres platinaalbum lett, két olyan szám kapott helyet, melyek aztán
megjárták a slágerlisták élmezőnyét.
Becenevét onnan kapta, hogy
gyermekkorában nagyon gyakran elpirult, s így a társai "Pink"-nek nevezték el.
Azóta Alicia ebből már megalkotta a saját védjegyét - legalábbis tavaly óta
biztosan, mikor barátnőivel, Christina Aguilerával, Lil' Kimmel és Mya-val
előadták a "Lady Marmalade" című régi siker feldolgozását.
2002-ben a 22
éves kisasszony egy kis stilisztikus irányváltással jelentkezik, mivel vadonatúj
lemezén a "Missundaztood"-on minden olyan zenei irányzatot egyesített, melyek
jelenleg a kedvencei közé tartoznak. Így a korong igen széles stílusskálán
mozog: a 14 felvétel között találunk rockos, country-s és soulos felvételeket
is, meg még sok minden mást. Rögtön az első dal, a groove-os, rockos "Get The
Party Started" - amit kislemezre is kimásoltak - bebizonyítja, hogy mire
készüljünk fel az albumnál, s alátámasztja, hogy Pink-et nyugodtan sorolhatjuk a
Nu Dívák közé. A "Get The Party Started" az egyik azon nyolc felvétel közül,
melyeket Alicia legjobb barátnője, Linda Perry (4 Non Blondes) írt.
Pink
már tinédzserként énekelte a 4 Non Blondes slágereit az un. Open Mike Nights-ok
alkalmával szülővárosának kis klubjaiban. "Ugyanazt a kalapot hordtam mint
Linda, és hasonló csizmákat, mint ő. Hangzásban is igyekeztem utánozni" -
emlékszik vissza Pink. 2001 elején aztán felfedezte a telefonkönyvben Linda
elérhetőségét. "Felhívtam, s egy 15 perces üzenetet hagytam a rögzítőjén
megfenyegetve, hogy terrorizálni fogom, ha nem hív vissza" - meséli Pink az első
közeledési kísérletét. Linda nem váratott magára sokáig: "Hé, te teljesen meg
vagy őrülve. Gyere el!" - mondta neki. Azóta a legjobb barátságban vannak. Ez az
egész egy nagyon kreatív kapcsolat szuper végeredményekkel. Olyan sikereket,
mint a "Get The Party Started" vagy az "Eventually" szinte percek alatt
összehoztak. A két lady hónapokon keresztül szinte el sem szakadt egymástól,
dalokat írtak, filozofáltak és tetováltatták magukat.
A
"Missundaztood" elkészítéséhez Pink más slágergyárosokkal is szövetkezett: Scott
Storch (The Roots, Dr. Dre), Dallas Austin (TLC, Madonna) és Damon Elliott (Bone
Thugs 'N Harmony) tevékenyen segítettek a feltörekvő sztár albumának
munkálataiban.
Amikor a "Don't Let Me Get Me" című felvételében az L. A.
Reid és Britney Spears közötti titkos üzletet teszi nevetségessé, akkor nem a
sértődöttséget kell keresni Pinkben, hanem a büszkeséget és a magabiztosságot,
amely mutatja a második nagylemezének a fejlődését. Hogy a kisasszonynak
mákja van azt mi sem bizonyítja jobban, mint a "Misery" című száma, melyben az
Aerosmith-szes Steven Tylerrel énekel duettet. Hab a tortán az, hogy Richie
Sambora, a Bon Jovi világhírű gitárosa ragaszkodott ahhoz, hogy ehhez a dalhoz ő
játszhassa fel a gitárhangokat.
A "Can't Take Me Home"
ellentételezéseképpen Pink a "Missundaztood"-on sokkal többet mutat be magából
és az életéből: A "Family Portrait" és a "My Vietnam" című számok teljesen
egyértelműen életrajzi elemeket tartalmaznak. Ezek olyan pillanatok a múltjából,
melyek a jövőjét is meghatározzák, meghatározták: "A szüleim állandóan
veszekedtek. Ez volt az életem folyamatos sötét árnyéka. Magamat hibáztattam
emiatt, szóval ezzel az érzéssel nőttem fel" - mondja Pink. Az ő esetében mindez
egyfajta ellenállásban nyilvánult meg a világ felé. Pink egy skateboardos punk
lett, kerülte az iskolát, ehelyett a Pizza Hut-nál, a McDonald's-nél, a
Wendy's-nél és különböző benzinkutaknál dolgozott. Sosem tartott sokáig, amíg
valami okot találtak, hogy kirúghassák. "Ha már tiniként Janis Joplint,
Hendrixet és Nirvanát hallgatsz, akkor nem tudsz a parancsoknak
engedelmeskedni."
Az édesapja, egy vietnámi veterán, a példaképévé vált
lassan a kislánynak. Az ő segítségével tér vissza később Pink a normál élet
keretei közé. Támogatást is kapott tőle egy ideig, majd aztán lassan kivonult az
apa az életéből.
"A legjobb, ami az elmúlt években történt velem, az az,
amikor egy 45 éves asszony és a leánya autogramot kértek tőlem, s a furcsaság az
volt, hogy nem a fiatalnak kellett. Nem cool el valahol?"
"Pink már rég
nem egy hajszín csupán" - szellemeskedik a 22 éves lány, aki újabban szőkében
pompázik. Ez egy életforma, melyet ő képvisel egy jó adag szuper dallal. Vagy
ahogy Alicia Moore, alias Pink mondja: "We're all pink on the inside!"
Apja neve:James
Moore
Anyja neve:Judy
Moore
Testvér neve:Jason
Hobby:tánc,ének,buli
Horoszkóp:Szűz |